Home Magyar siket kultúra Hallássérültek a ” nagy háborúban”
Hallássérültek a ” nagy háborúban”

Hallássérültek a ” nagy háborúban”

0

„Míg ők meghalnak, – te élni tudj érte ez áhítatos csöndességben” (Pohánka Margit)                                                         

A „nagy háborúban” Az I. világháború kitörése a hallássérülteket – mint bármely más csoportot – sem hagyta érintetlenül. Mind az oktatás, mind a hátországbeli és a katonai élet (!) egyaránt megpróbáltatást jelentett számukra. Ebben az időszakban, az 1910. évi népszámlálás adatai szerint, Magyarországon 28 110 fő siketnéma élt. Ebből tanköteles korú volt 6125 fő, viszont oktatásban csak 1541 fő részesült (!). Vagyis háromszor több siket nem volt beiskolázva. Hallássérülteknek a világháborúhoz való viszonyát igen jól szemléltetik a Siketnémák Közlönye havonta megjelenő számai. A háború kitörésének hírére a közlöny 1914. júliusi száma a következő sorokkal buzdította az olvasókat:

Siketnémák! Adjatok filléreitekből a háborúba vonult katonák otthon maradt szegény családjának segélyezésére. Hiszen ti érettetek is harcolnak derék katonáink. Tehát nektek is van kötelességetek a haza iránt és a haza védelmezői iránt. Jó tettért jóval fizess! Adakozzatok a haza oltárára! A többit bízzátok vitéz katonáinkra.1914 szeptemberében a tanítás ugyanúgy megkezdődött, mint korábban, azzal a különbséggel, hogy kevesebb lett az oktatók száma a hadba vonulás miatt. A Közlöny 1914. szeptemberi számában már figyelmeztet arra, hogy néhány intézetet a sebesült katonák számára kórháznak fognak berendezni és a bentlakó növendékek családoknál lesznek elhelyezve.

A hallássérültek háborúval kapcsolatos felemás érzéseit – a fontos eseményekben való részvételről, a kényszerű kimaradásról – igen jól érzékelteti Klimkovics Emil  írása:

A hazafias érzelmektől fűtött hangulat hatása alól a hallássérültek sem maradtak ki. A Siketnémák Cházár András Otthona egész vagyonát – 18 500 koronát hadikölcsönbe jegyezte, a Magyar Siketnéma Kör pedig 1000 koronát jegyzett.

A hadikölcsön jegyzését folyamatosan népszerűsítette a Siketnémák Közlönye, 1917. májusi számában a címlapon is kérte az újság olvasóit Borbély Sándor főszerkesztő, sőt pozitív példa gyanánt felsorolta a hadikölcsönre pénzt küldő olvasók neveit.

Hangsúlyozva ezzel, hogy „a tanult művelt siketnémák is teljesítették a haza iránt tartozó kötelességeiket“.Siketnémák Közlönye folyamatosan adott hírt a bevonult, hadifogságba esett és a háborúban elesett intézeti tanárokról, de – példa gyanánt – számos külországi esetet is bemutatott a siketek háborúban való katonai alkalmazására. Egy osztrák példát említenek, melyben három nagyothallót – volt siketnéma intézeti tanulók – a sorozáson alkalmasnak találtak.

Ha nem is a harctéren, de a gazdaságban is kiemelt szerep juthatna az érzékszervi fogyatékosoknak, különösen a siketeknek – jelenik meg a Pesti Hírlap hasábjain. A cikk írója, Szobolovszky István állami siketnéma intézeti tanár szerint szakavatott irányítás mellett a hallássérültekkel pótolni lehet a hadba vonult épérzékű férfiak munkaerejét, és tapasztalatot is szerezhetnek a háború utáni időszakra a mezőgazdaságban, a kertészetben és a szőlészetben.

Forrás: archívnet.hu, fotó: pixabay.com

SZÓLJON HOZZÁ

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük