Home Magyar siket kultúra Németh Éva, a magyar siket vers költőnő
Németh Éva, a magyar siket vers költőnő

Németh Éva, a magyar siket vers költőnő

0

Németh Éva, a vers költő

Németh Éva: Gyerekcsinálásra fel!

Ágyba magyar,
Dugj hamar!
Csinálni kell,
terhességre fel!

Viktor anyákkal,
Csaba testvér apákkal,
Edda fiatalokkal,
Csak magyarokkal,

Konzultálni,
Eligazítani.
Ágyból ki se bújjatok,
addig dugjatok!

Ó, ó, ó, óóó..!
Megy a pornó!
Egymásnak sugdos,
Férfi ki dugdos…

Hegyivel döf,
Disznó: röff-röff!
Tyúk: kot-kot,
Kakas: itt a bot!

Így buzdít a politikus,
Ez a tett etikus?
Dug az ország,
Kikel a virág…..

Csepeg a méz,
Méhecske nagyot néz,
Ide-oda repked,
lesz gyereked.

Egymás mellett fekve,
Röhögve, nevetve.
Ott a falon a szexkép,
nagyot pislog az öreg nép.

2018. május 29. kedd, 10:30 órakor

 

KISMADÁR

Kismadár, mi a neved?
Barátság a neved!
Hajlékába beengedett,
vígan rám nevetett.

Kismadár, kismadár
itt vagyok már.
Nagyon örült,
felém repült.

Kertjébe léptem,
ámulva szétnéztem.
Mosolya szép ajándék,
Mi legnagyobb érték.

Vállamba kapaszkodott,
hozzám ragaszkodott.
Csiripelve csacsogott,
szárnyával vígan csapkodott.

Kitágult vele a világ,
Eső, szél, napsütés és virág.
Kijelölt útján vezette,
az ég elhaladt felette.

A fű is kizöldült,
velem körberepült.
Találkoztunk, szórakoztunk,
szerte a nagyvilágban utaztunk.

Hangja lassan elhalkult,
majd megnémult.
Már nem örül,
vissza sem repül.

Hová lettél,
hová tűntél?
Csiripelj, mit tegyek?
Érted tűvé teszem, elveszek.

Kismadár, kismadár,
repülj vissza már.
Nem tudtam meggyógyítani,
nem engedte segíteni.

Ne sírj, letörlöm könnyeid,
leveszem terheid.
Zsebkendővel vagy gondolatban,
állok melletted hajnalban.

Évi 2008

 

Németh Éva: Fuvallat

Szeretni, kedvelni, bírni Téged,
Annyi, mint rajongani érted.
Mely fogva tart,
Mi örökké tart.

Olyan, mint egy fuvallat,
Mely kisugároz, mint az illat.
Meg-megrohannak az emlékképek,
Elő-elővillannak, mint a klipek.

Elmúlt a nyár, fájdalom,
Tél van, hideg van, fázom.
Hajlékomat még nem zártam be,
Ajtómat még nem csaptam be.

Azon bejöhetsz, mint a huzat,
Elrepülne tőle a fájdalom-tudat.
Szemünkben könny csillogna,
A jégvilág felolvadna.

Szerettelek, szeretlek, foglak is szeretni,
Sosem fogok rólad elfeledkezni.
Mert múlt nélkül jelen és jövő sincs,
Az emlék – ha fáj is – a legnagyobb kincs.

Csendben ülök hajlékomban,
Gyötrődök fájdalomban.
Megbántottak nagyon mélyen,
De gondolok rád minden éjen.

Tőled egy szó sem hangzott el,
Szólok: már fordulsz is el,
Fejedet is elfordítod,
Kapcsolatot velem nem tartod.

Kezdjük újra- gondoltam.
Ám hiába, csalódtam.
Annyi sem: hűbelebalázs,
Hát elmúlt mélyen a varázs.

Gyászolok. Nem érted fájdalmamat,
Széttépted álmomat!
Szét, szét, szét,
Szét, szét!–

Évi
2008
Egy mosoly, olyan fény, mely bevilágít a lelkekbe. (N.É.)

 

SZÓLJON HOZZÁ

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük